Március 15. megemlékezés

2017.03.14

2017. március 14-én emlékeztünk meg községi ünnep keretében az 1848-1849-es forradalom hőseiről. Az ünnepi műsort a Szent Anna Katolikus Óvoda és Általános Iskola 7. osztálya adta elő, az iskola énekkarának előadásával színesítve. A megemlékezést Törő András igazgatója nyitotta meg ünnepi beszédével majd közösen elénekeltük a Himnuszt. A diákok előadása felelevenítette a forradalom előzményeit és eseményeit. A műsor végén egy-egy szál virággal tisztelegtek a márciusi ifjak emléke előtt.


Az 1848-as év elején Európában egy forradalmi hullám indult el. Minden nagyvárosban a polgárok a jogaikért, szabadságukért emeltek hangot. Március 13-án Bécsben is forradalmi hangulat alakult ki, melynek a híre Budapestre 14-én este érkezett meg. A fiatalok, a 'márciusi ifjak' ebben látták meg a lehetőséget, hogy oly sok idő után, oly sok elnyomás és korlátozás után végre felszabadulhasson a magyar nép, rabláncainak lerázásával. Március idusán reggel fél kilenc tájban indultak el, hogy a népet maguk mellé állítva első lépésként a szabad sajtót valósítsák meg és kinyomtassák az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, vagyis azokat a követeléseket, amelyeket a bécsi udvarral szemben támasztottak. Mire Landerer nyomdájához értek, már jelentős tömeg gyúlt össze köréjük, követelvén, hogy cenzúra nélkül nyomtassák ki Petőfi költeményét, a Nemzeti Dalt és a 12 pontot.

Dél felé eloszlott a tömeg, azért, hogy a tüntetés hírét tovább vigyék, minél több emberhez eljusson az üzenet, hogy valami elkezdődött. Délután három órakor a Múzeum terén népgyűlést tartottak ahonnan a városházára vezetett útjuk a 12 pont elfogadtatásáért. A tömeg nyomására ez meg is történt, majd követelték Táncsics Mihály szabadon bocsátását, akit Budán tartottak fogva a cenzúra állítólagos megsértésének vétkével. Kiszabadulása után Táncsics kocsiját a nép önkezeivel vonta át a Nemzeti Színház teréig. A színházban díszelőadást tartottak, melynek során a betiltott Bánk Bán színdarabot adták elő. Ezzel az eseménnyel zárultak a március 15.-ei történések.

Ez a nap volt az, mely elindított egy láncreakciót, reményt adott a magyarságnak, hogy újra szabad nép lehessünk. S bár a bécsi udvar pillanatnyilag más problémákkal volt elfoglalva, tudvalevő volt, hogy ezeket az önkényesen kikiáltott rendelkezéseket nem fogja hagyni tovább gyűrűzni. Ám a magyarok szabadság iránti vágya oly erős volt, hogy saját erejéből képtelen volt leverni a szabadságharcot. Az 1849-es év dicsőséges tavaszi hadjárat magyar sikerei rádöbbentették Ferenc József császárt, hogy segítséget kell kérnie, és I. Miklós orosz cár 200.000 fős sereget küldött megsegítésére. Csak ennek köszönhető, hogy a magyarok nem tudták kivívni szabadságukat. S bár az orosz cár kérte Ferenc Józsefet, hogy kíméletesen bánjon az általuk háborús bűnösöknek titulált magyar vezetőkkel szemben, a szabadságharc leverése után véres megtorlás időszaka kezdődött el.

Dalanicsné Pősze Melitta

7. osztályfőnök